Egy szép júliusi reggelen Csongi kiváló zenéi ízlésének köszönhetően egy dallamos számmal ébresztette fel a napot, és vele együtt minket is. Gyors mosakodás, csomagolás és laktató reggelizés után izzasztó bőröndhúzásba kezdtünk. A csomagok bepakolása után útra indultunk Eger városába. Mikor megérkeztünk piknik formájában fogyasztottuk el a kétfogásos királyi ebédünket. Ági tábornok utasítására Csongi ezredes rohamot fújt, és futólépésben ostromoltuk, majd foglaltuk el Eger várát. Hódolatként az egyik vitéz a várból ismertette a hely zeg-zugait. Azt is megtudhattuk, hogy várt volna ránk, ha nem tudtuk volna elfoglalni a várat: bilincsek és különféle kínzóeszközök társasága. Majd Zsuzsa néni társaságában ellátogattunk a Bolyki Pincészetbe. Egy jólesően hűsítő fekete ribizli szörppel kezünkben hallgattuk a pince történetét. A magyarokhoz híven muzsikaszóval és tánccal fejeztük be mulatásunkat. Ezután megindultunk Miskolc felé, ahol a vacsora után Zsuzsa nénivel ismerkedtünk. Arra kért bennünket, hogy mutatkozzunk be, és áruljunk el egy olyan dolgot magunkról, amit még senkinek sem mondtuk el. Remek program volt, és így még közelebb kerültünk egymáshoz. Az ismerkedés után az ágyaink vártak ránk.
Kókai Anna (Délvidék) és Tölgyesi Kristóf (Erdély)
On our way to Miskolc - Group Bethlen
On a beautiful July morning, Csongi woke us up and we started the day with a cool song thanks to his excellent musical. We got ready quickly, packed our things and after the breakfast we took our luggages to the bus. Today we were heading towards Eger. Upon our arrival, we had a pick-nick as a royal lunch. To the command of Ági and Csongi, we occupied the castle of Eger. As a sign of deference, a gallant showed us every little corner of the castle. We have also learnt that he had a plan in case we didn't manage to occupy the castle: handcuffs and a lot of other instruments of torture. After this, we visited the Bolyki Wine Cellar together with Zsuzsa néni. While we were holding a refreshing cranberry juice in our hand, we were listening to the story of the cellar. According to the good Hungarian customs, we were also dancing and singing. After this, we departed towards Miskolc, where after the dinner we had the opportunity to get to know better Zsuzsa néni. She asked us to present ourselves and tell one thing about ourselves that we have never told before. It was a great evening and we also got closer to each other. After the game our beds were already waiting for us.
Kókai Anna (Vojvodina) and Tölgyesi Kristóf (Transylvania)
