Csodálatos pénteki napra ébredtünk Mezőtúron. Még az álom félig a szemünkben ült, de ez az állapot sem tartott sokáig, a szoros indulás miatt siettünk is reggelizni. Egy-két fáradt “jó reggelt” után azonnal éberek is lettünk, hiszen Tibi bácsi születésnapját volt szerencsénk vele együtt ünnepelni.

Ezután elváltunk bethlenes társainktól és a saját utunkra tértünk. Jött Hortobágy, Debrecen, majd Miskolc. Az utazás nagyon jó hangulatban telt, azonban a nevek még egy kis fejfájást okoztak, remélhetőleg ez pár nap múlva már probléma mentes lesz.

Sosem jártam még ezelőtt a Hortobágyon. Tényleg olyan, mint Jókai Sárga rózsa című regényében. A táj és a látóhatár végtelensége miatt szinte otthon éreztem magam. Jó volt látni, hogy őseink miként boldogultak a pusztán, miként élték le hétköznapjaikat.

Ezt követően Debrecent vettük úticélba. Gyönyörű, patináns épületekkel szegélyezett város, jól volt az elmerengés az épületek látványában.

A debreceni városnézés után megérkeztünk Miskolcra, jól esett a pihenés a hosszú nap után.
A mai élmények, és a tegnapi nap után kíváncsian várom a folytatást. Sok minden áll még előttünk, új Rákóczisok előtt.

Tóth Emese