Július harmadik reggelén hálásak voltunk a félórával későbbi ébresztésnek, de azért amikor hétkor megszólaltak a „Repül a bálna“ akkordjai, még mindig fáradtak voltunk. A tábor sűrű és remek programjainak egyetlen hátránya az, hogy a nap 24 órájában sem lenne elég a kipihenésünkre.
Miután sikeresen ébresztettek, fogmosásra került sor, ezután meg a csoportos reggelire. A nap legfontosabb étkezése utána tele gyomorral, és nagy reményekkel ültünk fel a buszra. A buszon mindenki a holnapi „Ki mit tudra“-ra készült. A busz szebbnél-szebb és hangosabbnál-hangosabb dallamokkal telt meg. Amint halkult az énekszó, meg is érkeztünk Hortobágyra, ahol már lovasszekerekkel vártak ránk. A szekértúra első megállója egy csorda szürkemarha megcsodálásával telt.
A második megálló alkalmával a hortobágyi bojtárok előadásán volt a hangsúly. Ezt követően a bojtároknak hála, kipróbálhattuk a lovaglást, amit egytől-egyig minden táboros élvezett. A lovaglás után megpillantottuk a racka juhokat, göndör szőrükkel és csavaros szarvukkal együtt, amelyek mindenkiből nagy meglepődést váltottak ki. A racka juhok után, mint érdekesség láthattunk egy Koch fogatot, azaz egy ötfogatos lovasbemutatót. A látnivalók után Rákóczisokul elfogyasztottuk a jól megérdemelt slambucunkat. Az ebéd után folytattuk az élményutazást a Favorit Trans fedélzetén. Meglátogattuk a Debreceni Református Kollégiumot, amely rengeteg régiségnek ad otthont, de talán mindközül a legérdekesebb és -értékesebb az a könyvtár, amely véleményem szerinte egyike a legszebb magyarországi könyvtáraknak. Ezek után Debrecenből már csak a református Nagytemplom maradt, amelynek belseje hozta egy református templom megszokott enteriőrjét, viszont a templomtornyok között kialakított kilátó egyedi szépségét kínált.
Ezek után visszaindultunk Miskolcra, és elfogyasztottuk a vacsorát. Zsuzsa nénitől átvettük a támogatók neveit, akiknek köszönő levelet írunk, majd a csapathimnuszunkat gyakoroltuk.
Csáki Alpár (Erdély)
